Rita Ora

meg akartam tudni, ki Rita Ora...mert hát brit, az utóbbi időben többet is hallottam a nevét, és csak szimplán érdekelt mert az utóbbi időben bejöttek a brit zenészek, mint Ed Sheeran, Katie Melua, és még mások is, de ők jobb helyen vannak a gépem poros, titkos mappáiban. Szóval, nézegettem és...

 

...gyönyörű nő, nem?

 

Aztán belehallgattam pár számába, és egész jónak találtam, bár kicsit mainstream volt pár száma, de ez kifejezetten tetszett...

...végül rákattintottam arra száma, amit elsőként dobott ki a nevére a YouTube...és megrökönyödtem....hogy mennyire buta szám és rémes...

 

és akkor csak úgy bent hagytam háttérzajnak...és amikor erre az interjúra kapcsolt meglepődtem, mert nagyon emlékeztetett a hangja és kicsit elnézve a stílusa is, egy régi barátnőmre...

aztán megírtam ezt a posztot.:D

De igazából még most is hallgatom, szóval...(akusztikusban sokkal jobb egyébként)

Two Is Better Than One (Payton Rae and 3union cover)

Egészen hangulatos...csak ne lenne annyira erősen sminkelve a lány.

The Perks of Being a Wallflower

Várom már ezt a filmet!:) Logan, Emma és egy jó sztori.:D

a tökéletes nyáreste

Íme a tökéletes nyári este: online Katie Melua koncert émény (esküszöm megőrülök ha nem látogat el errefelé, annyira jó, hogy mindent megtennék a koncertért...najó, azért nem mindent, amúgy is most az egyik kedvenc számom, a Crawling Up a Hill szól, és a Blame It On The Moon jön, ami a másik nagy kedvencem), megjött az új fejezete a kedvenc - és tulajdonképpen egyetlen, amit olvasok - fanfic-emnek, és van pattogatott kukoricám.

megjegyzés magamnak soha ne tervezz egész napos városban sétáló programot a nyári semmittevés utáni első tánc próba előtt, mert a lábad meg fog halni. utána meg írhatsz blog bejegyzést a kényelmes ágyikódból, mobilról, hogy pihentesd.

A Finnick dilemma

Mivel pár napja hivatalosan is bejelentették végre, hogy a Catching Fire-ben kijátsza a méltán imádott Finnick Odair-t felbolydult az egész THG fandom. Eléggé megoszlanak a vélemények, és én se tudom, mit gondoljak. Nem ilyen az én képzeletbeli Finnickem. Sam Claflin aranyos, de nekem Finnick inkább az a sármos, kemény fiús típus. Szóval, várunk 2013. november 22-ig, illetve kicsit tovább, elvégre ki tudja a magyar mozikba mikor jut el (persze csak felirattal vagyok hajlandó megnézni), és akkor az igazság pillanata.

OK, this is inappropriate, but...

néptánc

engem érdekelnek más népek táncai. tényleg. de amikor megnézem őket, mindig arra jutok, hogy mégis csak a magyar néptánc a legjobb a világon.

családos

Végre egyszer Pécsett tartottuk a szokásos augusztus 20-ai (illetve környéki) családi ünnepelgetést. Bár a Mesterségek Ünnepére nagyon be akartam volna nézni, de hát ez akkor se biztos, ha ott vagyunk. Szóval vidám unokatesós, családos napot tartottunk, degeszre ettük magunkat, és versenyeztünk ki tud több dobot (így hívják azt, ami a dobostorta tetején van?) megenni egy ültő helyében. Unokaöcsi szokásos, édes, kisgyerek okosságait mondta. Egyszóval idilli hangulat.

Aztán gondolva arra, hogy aligha 4-5 évente történik ilyen történelmi pillanat, hogy a székhelyünket Monorról a drága, mediterrán városunkra, Pécsre helyezzük, idegenvezetőt játszva sétáltunk cirka egy/fél órát a vadiúj, bár kissé betonalapú "ekáefes" belvárosunkba. Érdekes volt turista szemmel végigmérni az ezerszer látott belvárosi építészettörténeti kitekintőnek megfelelő házakat a Király utcában, és lelkesen magyarázni, hogy a lapátos fagyizó a legjobb, meg hogy a marcipán múzeumról ne is beszéljek (ami egyébként tíz-milliomodszorra is megnézhető, sőt élvezhető is). Furcsa, de volt olyan, amit még én se tudtam egyes házakról, pedig itt élek, vagy mi.

Tom Daley bronz

Nevessetek, de visítva ugrottam fel a TV előtt most (nem törődve a családommal) az éjszaka közepén mert Tom Daley bronzérmes lett! És nem, nincs kínai arany! Elképesztő!!! Ahogy az egész brit műugrócsapat beleugrott a medencébe tépve Tomot, ő meg csak mosolygott és meg már csendben sírtam és annyira büszke voltam. A kínai pedig siratta a második helyét, de ő azt hiszem nem úgy sírt mint én! Tudom, hogy az apukája iszonyatosan büszke lenne rá! Ekkora nyomás mellett mégiscsak sikerült jól teljesítenie, és a vége előtt, az 5. sorozatot az első helyen zárta! Szerintem rettegj Rio és Kína ugrói, megjött az új bajnok, ez a csupa szív, hihetetlen erővel megáldott fiú! Az első ugrását meg kellett ismételnie, mert elvakították a vakuk és így is képes volt erre! Annyira de annyira boldog vagyok!

Jessica Ashley - 24 Hours

Nagyon tehetséges lány, feltörekvőben!:)

Büszkeség

Végre-valahára elkezdődött a magyar csapat nyerő szériája, avagy megkezdődtek a kajak-kenu döntők. Két aranyat szereztük fél óra alatt, és ez aligha lehetne jobb. Tegnap Chris Mears 100.7 pontot szerzett, megszületett az első nem-kínai műugró arany, összességében büszke vagyok. De tudjátok, az az érzés, amikor a magyar kettes nyert ezer méteren, hát felülmúlhatatlan. Amíg ki nem mondták, nem mertem elhinni! Amikor pedig a dobogón álltak, és a közönség soraiból tisztán kivehetően zúgott a "Szép volt fiúk!" én eszméletlenül büszke voltam. Aztán megszólalt a magyar himnusz.  Ez az olimpia, büszke lehetek, ha másért nem is, de erre a hatalmas teljesítményű kis országra!:)

  

Hétfő - Olimpia

A ventilátor lustán lebegteti a bordó terítőt és kócolja össze a babahajamat.  Félhomályban a televízió kék fényénél 5-1-re vezet a magyar férfi vízilabda válogatott. Felsóhajtok. Ér valamit ez a redőnylehúzás egyáltalán? A fejem a felzúgó szurkolótábor zajára kapom fel. Amerikai gól. Nahát. Eddig azt hittem alig vannak itt, de most, hogy okuk is van az örömre megszólaltak. De a kommentátort már szintén a közönség soraiból szóló, ritmusos Ria-ria-Hungária! akadályozza a közvetítésben. Mintha magyarokkal lenne tele a nézőtér, pedig hallottuk már az ellenfél táborát is. Elképesztően jó érzés, hogy egy csöppnyi kis ország ilyen fölénnyel vezet a világ nagyhatalma ellen. Elégedetten süppedek be a kanapéba. Becsukom a szemem és élvezem a pillanatot, fújdogál a ventilátor szele. Vége a félidőnek, hát elkapcsolok. Na, itt is egy amerikai, csak torna. Neki kicsit jobban megy a verseny, és egész helyes is. Jaj, de édes. Puszit ad a szernek. Szép ugrás. A pontra való várakozás elveszti a figyelmemet. A szemem végigsiklik a sarokgarnitúra szövetén. Követve a dombokra hasonlító vonalát kinézek az ablakon. Világító napfény, kristálytiszta ég, a diófa leveleit csak fáradt szellő mozgatja. Mintha megállt volna az idő. De nyílik a bejárati ajtó, és belép a munkából hazaérő apa. Egy biztos jel arra, hogy mégis múlik az idő. Sóhajtok egy újabbat. Leszorít a meleg. De kinyújtom a karom a távirányító felé és visszakapcsolok a vízilabdára. Pont egy hét méteres. Tökéletes nyugalommal nézem, ahogy bevágódik a kapuba. 7-2 a magyarok javára. Büszkeséggel tölt el az eredményjelzőre nézni. Szól a harsány "Magyarok!", de válaszként máris érkezik a harmadik amerikai gól. Felzúg a rejtőzködő szurkolótáboruk. Még el sem hallgattak máris bevágódik a magyar kézből a labda a hálóba. Elégedetten mosolygok ismét. Jó nézni, hogy játszik a magyar csapat, az eddigi nyűglődés után. Újabb kapcsolás. Jönnek a szinkronúszóink. Két 17 éves lány a medencében, Sherlock Holmes filmzenére. Remek a hangulat. Hiába, a brit közönség jólneveltsége itt is megmutatkozik. Ismét egy pillanat, amikor jó magyarnak lenni, és büszkén mondani, hogy igen, ők a mieink. Persze közelébe sem érnek az orosz párosnak, de senki sem várt tőlük aranyat. Megállják a helyüket most is, de még két olimpia is belefér. Nincs meg az áhított 80 pont, de sebaj. Vissza vízilabdára. 10-3-ra vezetünk.
Miért is írok erről? Miért nézem az olimpiát?... Valami rigmus szól a nézőtérről, de nem értem. Becsukom a szemem és ráncolom a homlokom. Koncentrálok. "Hajrá Magyarország!" Elmosolyodok. Igen, nincs már magyarázni valóm. Itt a válasz.