Kockacukor: The life of a fangirl

Azt hiszem bizonyos embereknek (lányoknak elsősorban) a tinédzser korral járó, később kinövésre kerülő dolog a fangirling. Erre nem is tudom mi lenne a legmegfelelőbb szó. Amolyan rajongás, néha kissé elvetemült formában. Mivel amúgy is elég könnyű lázba hozni, asszem nem meglepő, hogy engem is érint. Készítettem egy listát, a teljesség igénye nélkül, hogy mik képezik a fangril-ségem tárgyát. A hosszú cikk kárpótlásul, hogy mostanában nem nagyon vagyok/leszek.:D

Tom Daley

Korábban egy teljes bejegyzést szenteltem a brit illetve európai műugrás nagy reménységének. Hozzáadni nem tudok sokat. Rendkívül inspiráló személy, igencsak mutatós csomagolásban. A fiatal kora ellenére (18 éves volt május 21-én) a londoni már a második olimpiája volt, és a toronyugrás döntőjének a napjától (aug. 11.) fogva olimpiai érmes. Hogy mennyire boldog volt a bronzzal, azt az is bizonyítja, hogy azt mondta: Bronze is just a gold with a tan! azaz, a Bronzérem csak lebarnult arany. Na, szóval...kitűnő tanuló (matekból, spanyolból és fotográfiából vizsgázik A szinten, ami a magyar emelt szintnek felel meg), csodálatos sportember, emberileg is fantasztikus. Két öccséről és édesanyjáról sose feledkezik meg, illetve a 2011. májusában eltávozott édesapjára is mindig gondol. Szóbeszédek szerint az olimpián minden ugrás előtt elmormolta, hogy "szeretlek, apa." A másik, amit nagyon becsülök benne, hogy megmaradt ilyen down-to-earth módon, azaz nem szállt el a hatalmas népszerűségtől és figyelemtől amit kapott.

2. Merlin

A BBC 2008-tól mindmáig műsoron levő fantasy sorozata, ami mára drámává nőtte ki magát, versenyez a britek nemzeti büszkeségének számító Doctor Who-val. Egy nagyon jó barátnőmnek köszönhetem, hogy megismerhettem és azóta is töretlen lelkesedéssel várom az évadokat ( október 6-ától sugározza a BBC az ötödik évadot). A csodálatos brit akcentus, és igen, a jóvágású lovagok, mellett nem elhanyagolandó a remek képi világ, valamint az Artúr királlyal foglalkozó legenda újragondolása. Garantálom mindenkinek, aki belenéz, hogy a képernyő elé ragad, és lehet, hogy jövőre már ő is azok közé a rajongók közé fog tartozni, akik ölni tudnának egy Pierrefonds-ban töltött hétért (a sorozatban Camelotot megtestesítő vár), amikor ott forgat a stáb, bár mostanában felrebbentek pletykák arról, hogy szeptember 13-án végleg elbúcsúzott a csapat a francia palotától. Izgalmas, és nem csak lányoknak. Tényleg! Fiú barátaim is nézik!

3. Avril Lavigne

Hogy ne vádoljanak meg, hogy csak a helyes pasik fontosak, hozok valakit, aki 12 éves korom óta jelen van az életemben. Kissé romantikus a megismerésének története. Angol órán szokásos firkálás, levelezés, minden csinálás közben arra lettem figyelmes, hogy ez a név díszíti a padot. Hazaérve rögtön meghallgattam az albumait, és azóta is hallgatom. Még a The Best Damn Thing előtt csatlakoztam, és be kell valljam, nagyon hiányolom azt a lázadó, nem mesterkélt, őszinte lányt, aki volt, illetve a Let Go és Under My Skin albumok hangzásvilágát. Újabban a megjelenésével is sokkolt, sikerült teljesen elpopularizálódnia, már ha van ilyen kifejezés. Azaz, ahhoz hogy megvegyék, ahhoz át kellett alakulnia. Én megvenném a régi Avril zenéjét is, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Hogy miért maradok még mindig "little black star" ( a rajongótábor megnevezése)? Már csak elvből is. Nagyon sokat jelentenek nekem a dalszövegei, voltam koncertjén is, a hangja elvarázsol.

És mivel lusta vagyok, a többieket csak felsorolás szinten, képpel:

4. Tom Hiddleston